“ÉBREDJ EMBER MÉLY ÁLMODBÓL!”

  Advent, roráte misék, csípős hajnalok.  Hetente eggyel több gyertya ég a koszorún. A külsőségek a fényről, a közeledő világosságról, a szeretetről vallanak. És a szívünk? Valóban akarunk növekedni? Kilépni a megszokott, megkopott jóból? Akarunk friss levegőt engedni életünkbe, a Szentlélek fuvallatát, örömét?

 Sík Sándor így imádkozik egyik versében: „Ne engedj megállni az ostoba van-nál, s nem vágyni többre kis mái magamnál?”

Ebben az adventben kérjük az Urat, ajándékozzon meg minket szent nyugtalansággal, segítsen, hogy mindennap egy kicsit többre vágyódjunk, egy mosollyal, egy kézfogással, egy parányi szeretet gesztussal többre! S ha ez a várakozás mindannyiunk szívét kitágítja, karácsonyra lesz hely a megszülető Kisded számára.