Hálával tartozunk a Jóistennek, amiért öt év áldozatos munkája után elkészült a szécsényi Páter Bárkányi János Katolikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium új telephelye, a modern, 21. századi igényeknek maradéktalanul megfelelő gimnáziumi épület és tornacsarnok. Az iskola gimnazistái már szeptember első napjától birtokba is vették „második otthonukat” és a kivitelezésben részt vevő valamennyi személy kemény munkájának, valamint az illetékes hatóságok rendkívül segítőkész, rugalmas munkájának hála, mind a műszaki elvárásoknak, mind a jogszabályi előírásoknak, mind a nevelő-oktató munka szakmai elvárásainak megfelelő épületben kezdhették meg a 2020/2021. tanévet.

Ez önmagában is lélekemelő, azonban a koronavírus miatti állandó bizonytalanság, félelem időszakában külön öröm mindenki számára, hogy az összefogás példájaként felépülhetett az új iskolaépület és a hozzá tartozó tornaterem.

Az épületegyüttes Európai Uniós támogatással az EFOP-4.1.1-15 kódszámú program keretében, a Váci Egyházmegye, Magyarország Kormánya és Szécsény Város Önkormányzata összefogásával épülhetett meg összesen több mint 1100 millió forintból.

A 2020. szeptember 14-ei ünnepélyes átadás napját már nagyon várták az intézmény vezetői, pedagógusai és diákjai, valamint az Egyházmegyei Katolikus Iskolák Főhatóságának vezetői és munkatársai. A 2015-ben kezdődött munka – pályázatírás, tervezés, a kivitelezés – méltó lezárása volt az átadó, és méltó kezdete az ott folyó nevelő-oktató munkának.

Az ünnepélyes átadó Szenográdi Tamás, a Páter Bárkányi János Katolikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium igazgatójának köszöntőjével kezdődött. Soltész Miklós, az egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkár jelenléte, ünnepi beszéde megtiszteltetés volt valamennyi jelenlévő, és a munkálatokban érintettek számára. Államtitkár Úr a beszédében úgy fogalmazott: talán a legfontosabb az, hogy az iskolában milyen útravalót kapnak a gyerekek.  Kiemelte, hogy az iskola névadója, Páter Bárkányi János, aki II. Rákóczi Ferenc gyermekkori nevelője volt, példa az intézményben dolgozók és tanulók számára. Kitért arra is, hogy az egyházi iskolák országszerte azt sugározzák, hogy a hit mellett fontos a tudás, a közösségszeretet és a közösség szolgálata is. Ezt fontos továbbadni a következő generációknak, melyben az állami és helyi segítség, illetve összefogás egyaránt nélkülözhetetlen.

Balla Mihály, a térség országgyűlési képviselője hangsúlyozta beszédében, hogy milyen fontos Szécsény és környéke számára az intézményben biztosított gimnáziumi nevelés-oktatás, milyen nagy lehetőség a városnak és a térségnek a most átadott tornacsarnok. Stayer László, Szécsény város polgármestere méltatta a város és a Váci Egyházmegye közötti eddigi együttműködést, azt, hogy milyen sikeres és hasznos mind a város, mind a térség számára az ennek keretében történő köznevelési feladatellátás.

Selmeczi Zoltán, az EKIF főigazgatója beszédében megköszönte a 2015-ben kezdődött munka valamennyi résztvevőjének áldozatos munkáját. Hangsúlyozta, hogy a katolikus iskola feladata a közösség építése. A katolikus iskolában a tanulók a manapság a mindennapokban egyre eluralkodó én-központú, egoista szemlélettel szemben azt tanulják meg, hogy milyen egy közösség hasznos tagjának lenni, mekkora ereje van a közösségnek.

A főigazgató néhány kérdés felvetésével folytatta beszédét: látunk-e más kiutat a kor nemtelen kihívásaival szemben, mint a lelkek megmentése?

Lehet-e és szabad-e más utat mutatni diákjainknak a 21. század elején, mint a keresztény hit és erkölcs útját?

Nos, a válaszunk erre egyértelmű és cselekvésben, tettekben megnyilvánuló: a mai magyar Kormány, a Katolikus Egyház többféle értelemben is nagy hangsúlyt fektet az építkezésre, a fejlesztésre, a lelkek erejének növelésére.

 Ezért alapítunk mi a Váci Egyházmegyében is katolikus óvodákat és iskolákat, ezért alakítjuk úgy az iskoláink pedagógiai programjait, hogy azok a tudományok magas szintű művelés mellett a hit igazságaira, az erkölcsi nevelésre irányuljanak.

Ez az intézmény, amelynek a falai között állunk, a legteljesebb mértékben magáévá tette ezt a gondolatiságot, hiszen küldetésnyilatkozatában, amelyet minden pedagógus elfogadott 13 évvel ezelőtt, az iskola alapításakor, fő célkitűzésként, a hit és a tudás fontosságát , illetve a közösség–öröm–felelősség hármasát hangsúlyozza.

 A beszédeket követően az intézmény diákjai könyörögtek Istenhez, hálájukat fejezték ki, majd Marton Zsolt megyéspüspök úr, a jelen lévő ferences testvérek közreműködésével, megáldotta az új gimnáziumi épületet, annak minden diákját, munkatársát, és az új tornacsarnokot is.

Az átadás ünnepélyes programja végén Selmeczi Zoltán EKIF főigazgató és Szenográdi Tamás, az intézmény igazgatója köszönetnyilvánításuk jeleként az új épület kivitelezésében a leginkább kiemelkedő és nagy segítséget nyújtó személyek számára köszönőajándékot adott át.

Az intézmény diákjai versmondással, klarinétjátékkal, valamint népdal-énekléssel tették színesebbé, emelkedetté az ünnepélyes épületátadást. Szereplésükkel méltón képviselték iskolájukat, a Váci Egyházmegyét, Szécsény várost. Felkészítő tanáraik igazán büszkék lehetnek rájuk.

Az ünnepélyes átadást követően az épület körbejárása az új tornacsarnokban folyó testnevelés óra keretében Soltész Miklós államtitkár úr, Marton Zsolt megyéspüspök úr és Balla Mihály képviselő úr kosárlabdázni hívta a tanulókat. Bár mindhárman ügyesen játszottak, a mindennapos testnevelésen részt vevő tanulók kicsivel jobb arányban dobtak kosarat.

Hisszük és tudjuk, hogy a környezet is nevel. Kegyelmi állapot, ha ilyen szép, modern, a 21. századi igényeknek megfelelő környezetet tudunk biztosítani a Váci Egyházmegye területén tanuló diákok számára. Bízunk benne, hogy a most átadott gimnáziumi épület és tornaterem sokáig biztosít majd méltó helyszínt a szécsényi Páter Bárkányi János Katolikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium tanulói és pedagógusai számára.

 Vác, 2020. szeptember 15.                                                                                             Selmeczi Zoltán főigazgató

[Diavetítés]

A váci székesegyházban 2020. augusztus 30-ra tervezett Veni Sancte szentmise a vírusfertőzés okozta veszélyhelyzet miatt elmaradt. Marton Zsolt váci megyéspüspök homíliáját, amely a tanévnyitó ünnepi Veni Sancte szentmisén hangzott volna el, itt közöljük.

 Kedves Intézményvezetők, Pedagógusok, Szülők, Gyerekek, az EKIF Vezetője és Munkatársai, Pap- és Diakónus testvérek!

  Két és fél hónappal ezelőtt a hitoktatókkal közösen, bár korlátozott létszámban, de megtartottuk a tanév végi hálaadó szentmisénket a Te Deum-ot. Abban a reményben tettük ezt, hogy a járványhelyzet egyre javul, és nem tudjuk, mit hoz az ősz, de a székesegyházban közösen nyitjuk meg az új tanévet a Veni Sancte szentmise keretében. Sajnos ezt az ismert körülmények miatt, fokozott elővigyázatosságból sem tehettük meg. Személyesen nem lehettünk együtt, azonban ugyanolyan szeretettel hangsúlyozom, mint korábban: lélekben, de valóságosan egy közösséget alkotunk.

  A június közepi hálaadó szentmisén azzal búcsúztunk el egymástól és kezdtük el a megérdemelt nyári szünetet, hogy mindnyájan Isten gyermekei vagyunk: az Ő szeretetében vagyunk. Bárhol is legyünk a nyár folyamán, ezt tudatosítsuk magunkban. A szünidő vidámsága után most újból a korlátozásokkal találkozunk, izgulunk, hogy vajon miként alakul az egészségügyi helyzet.

  Jézus a Veni Sancte vasárnapjának evangéliumában (Mt 16,21-27) szembesít bennünket a keresztény ember életének valóságával. A saját jövendő szenvedéséről beszél tanítványainak. Erre reagál Péter apostol: „Isten ments, Uram! Ez nem történhet veled!” Emberi szemmel nézve meglepő Jézus válasza: „Távozz tőlem sátán! Botránkoztatsz, mert nem az Isten ügyére van gondod, hanem az emberekére!” A múlt vasárnapi evangéliumban azt mondja Péternek, hogy „te Péter vagy, és én erre a szikára építem Egyházamat”. Most pedig keményen korholja őt. Nem Péter személyére érti a sátán szót, hanem arra a gondolkodásmódra, amely pusztán emberi tényezőkre építi az életet. Péter szavai emberi értelemben teljesen logikusak, mert meg akarja óvni Mesterét a rá váró szenvedésektől. Ő és kortársai a dicsőségesen érkező és uralkodó Messiást várják, nem értik a Szenvedő Szolga alakját, amiről Izajás próféta jövendöl (Iz 52,13). Majd csak húsvét után kezd világossá válni számukra, hogy Jézus nem azért jött a földre, hogy politikai értelemben vett szabadságot és anyagi jólétet biztosítson követői számára. Ez is nagy érték, de nem a legnagyobb. Ő azért jött, hogy kiszabadítson bennünket a bűnös szenvedélyek rabságából, rosszra hajló természetünk bilincseiből, az élet értelmetlenségéből és céltalanságából.

  Minden ember boldogságra vágyik. Az ember természeténél fogva irtózik a szenvedéstől. Az egészséges emberi természet föllázad, első normális reakciója, hogy menekül a kereszttől. Minden erőfeszítése arra irányul, hogy a lehető legteljesebben ki is iktassa az életéből. A kereszténységen kívül minden vallás is arra törekszik, hogy kizárja az emberi életből a szenvedést, akár az élet körforgását, akár a meditációba merülést tanítja, egészen az én feloldódásáig a végtelenben.

  Jézus maga is boldogmondásokkal indította megváltó programját a hegyi beszédben. (Pl.: „Boldogok, a tisztaszívűek…Boldogok a békességszerzők…Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot…”), de nem az anyagi jólét mindenáron való megteremtésében, nem az élvezetekben, hanem az igazságért vállalt üldöztetésekben, szenvedésekben, a kereszthordozásban jelölte meg a boldogságok csúcspontját: „Boldogok, akiket az igazság miatt üldöznek.” Abszurd kijelentésnek hangzik ez, pedig az élet realitását tükrözi. A Krisztus-hívő számára előbb-utóbb világossá válik, hogy földi életünk zarándokútján az ember kettősséget tapasztal meg: örömök és szenvedések váltogatják egymást. A teljesen gondtalan életnek nem lehetünk állandóan a részesei, de a kereszthordozás sem tart örökké. Ennek a kettősségnek a tudatos fölvállalása teszi hitelessé keresztény életünket. Hamis az a keresztény hit, amely csak a boldogságról beszél, és nem igaz az a hit sem, amely csak a földi élet szenvedéseiről szól. Maga Jézus mutatta meg a saját életében ezt az ambivalenciát: részt vesz a kánai menyegzőn és megsiratja barátját Lázárt; örül a gyermekeknek és vállalja a szenvedést és a kereszthalált.

  Fölmerül bennünk a kérdés: Isten Fia miért vállalja a szenvedést, a keresztet, és miért ajánlja minden követőjének? „Ha valaki követni akar engem, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét és kövessen.” Krisztus azért veszi föl keresztjét, hogy Őutána bárki kerül is szenvedő élethelyzetbe, belekapaszkodhasson a szenvedő Jézusba. Ő éppen azért lett ember, hogy átéljen minden emberit, a szenvedést is. Saját testében győzte le a bűn, mások bűnének következményét, a szenvedést és a halált. A kereszt nem választható el a kereszténységtől. Aki Jézust választja, az egyben sorstársai is lesz.

  Nem kell a szenvedéseket keresnünk, sőt az indokolatlan szenvedést keresztény okossággal és az orvostudomány segítségével ki is kell iktatnunk az éltünkből. Ám a kikerülhetetlen szenvedéseket krisztusi lelkülettel fogadjuk el: ajánljuk föl másokért, a nálunk többet szenvedőkért, így vagyunk igazi tanítványai és társai Krisztusnak. Tudjuk, az életben vannak kikerülhetetlen testi, lelki és pszichikai szenvedések. Kisebb és nagyobb keresztek: drámák és a mindennapok keresztjei. A kereszteket nem eltakarni, eltitkolni, elfojtani kell, hanem fölvállalni. Azonban ne feledjük: Jézus a kereszt által győzte le a szenvedéseket!

  Szeretetünk csúcsa: a másokért vállat áldozat, a másokért vállat szenvedés, a kereszt. „Aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt; és aki énértem elveszíti életét, megtalálja azt.” Az életet csak halál árán lehet megnyerni és megtartani. A mindennapokban ez azt jelenti, hogy sokszor meg kell halnunk saját ragaszkodásainknak, vágyainknak, zseniálisnak tűnő gondolatainknak azért, hogy a Szentlélek mások által is megmutassa az Ő velünk kapcsolatos tervét. Szakítanunk kell a helytelenül értelmezett szabadsággal is. Így tudunk hitünkben és emberi egzisztenciánkban fejlődni, így vagyunk képesek igazi közösséget építeni iskoláinkban, családjainkban, egyházi közösségeinkben. Ez nem megy küzdelem, lemondás és áldozat, kereszt nélkül.

  A nevelés titka a szeretet, a szeretet titka a kereszt. Isten szeret bennünket és ezért a kereszt által nevel-növel bennünket az örök életre. Öleljük át Jézus keresztjét, és Őáltala a sajátunkat, hogy győzhessünk is vele!

  Most, a tanév elején, amikor fölerősödnek az aggodalmak, vajon miként tudjuk folytatni, ne feledjük, hogy Jézus az Ő szeretetével velünk van az előttünk álló időszakban is: iskoláinkban, óvodáinkban, intézményeinkben, otthonainkban, közösségeinkben. Ő fölötte áll aggodalmainknak! Jézus földi életének legfőbb célja volt a Mennyei Atya akaratának a keresése és teljesítése, és ezáltal a mi igazi boldogságunk megmutatása. Az Istenbe vetett bizalom minden emberi tényezőt képes felülmúlni. Mint a Mennyei Atya gyermekei, keressük az Ő szent akaratát ebben a tanévben is közösségeinkben és személyes életünkben! Ha Isten nem akadályozza meg életünkben a nehézségeket, akkor ezzel nevel-növel, formál bennünket. Ő, mint a világ legnagyobb Pedagógusa azt akarja, hogy egymás iránti felelősséggel, szeretettel növekedjünk ebben a tanévben is az örökkévalóság felé.

Ebben segítsen bennünket a Szentlélek, Veni Sancte Spiritus – Jöjj Szentlélek!

Ámen.

Váci Egyházmegye

A szentmise videofelvétele a képre kattintva megtekinthető.

Az elmúlt tanévért mutatott be hálaadó szentmisét Marton Zsolt megyéspüspök a váci székesegyházban, Páduai Szent Antal emléknapján, június 13-án. A szertartáson Dr. Varga Lajos segédpüspök, paptársak, diakónusok, az Egyházmegyei Katolikus Iskolák Főhatóságának (EKIF) munkatársai, oktatási és nevelési intézmények igazgatói, valamint a hitoktatói munkacsoportok vezetői vettek részt.

Ez a hálaadó szentmise egy rendhagyó tanévet zár, amiből sokat tanulhattak pedagógusok és diákok egyaránt. A főpásztor arra emlékeztetett, hogy bár visszatérünk lassan a régi kerékvágásba, Istennek célja volt azzal, hogy ezt a rendkívüli járványhelyzetet megengedte.

Szentbeszéde elején Marton Zsolt külön köszöntötte mindazokat, akik videófelvételről látják a szentmisét, kiemelve, hogy lélekben mindenki egy közösséget alkot. Elmélkedésében Páduai Szent Antalról beszélt, aki hajdan a pestis elleni védekezés egyik védőszentje volt, a gyermekeknek pedig pártfogója ma is. Szent Antalt leginkább a csodáiról emlegetik, és kérik segítségét az elveszett tárgyak megtalálásában, a reménytelen ügyekben. Ő ennél több: a ferences rend 13. századi óriása, aki a ferences szerzetesnövendékek képzését, taníttatását és nevelését megszervezte. Bolognában megalapította az első tanulmányi házat. Ő annak a nagyhírű szerzetesrendnek az első teológiai tanára, amelynek iskolái Magyarországon a mai napig is sikeresen működnek. Személyesen ismerte a rendalapító Assisi Szent Ferencet, aki ezt írta neki: „Azt akarom, hogy a testvéreknek tanítsd a szent teológiát, de úgy, hogy sem benned, sem bennük ki ne aludjék az imádság szelleme, azoknak a szabályoknak megfelelően, amelyeket adunk.”

„Ma, amikor hálát adni jöttünk össze, köszönjük meg az Úrnak, ha sikerült az imádság szellemében nevelnünk, tanítanunk és vezetnünk. Ez a mindenekelőtt való: az evangélium igazságára vezetni a ránk bízottakat szeretettel, szelíd határozottsággal, akár hittanóráról, akár matematikáról, irodalomról, vagy testnevelésről van szó. Pedagógiai tevékenységünk az egész ember (az egész gyermek) formálásáról szól, ezáltal ők is alakítják egymást, miközben mi, pedagógusok is formálódunk általuk és hatunk kollégáinkra. Amikor tavaly augusztus végén a hitoktatók Veni Sancté-jén az evangélium a tíz szűz elbeszélése volt, ezt fogalmaztam meg: tanévkezdésen vagyunk: várjuk a gyerekeket, a szülőket, az iskolát: tele van-e az olajmécsesünk? Pihentünk-e, fölkészültünk-e úgy, hogy az olaj tanév végéig kitartson? Most megkérdezhetjük magunktól: volt-e elég olajunk, kitartott-e? Ha igen, adjunk hálát érte, ha úgy gondoljuk, hogy nem volt elég, vonjuk le a tanulságokat, és akkor is adjunk hálát. Található egy megmosolyogtató leírás Páduai Szent Antal életében: egyszer, amikor nem jöttek el az emberek: a halaknak beszélt, mint Szent Ferenc a madaraknak. Ez a történet azt akarja üzenni nekünk, hogy minden fáradozásunknak van értelme, amikor a „halaknak” beszélünk, akkor is. Előbb-utóbb minden magvetésünk be fog érni. A pedagógiában nincsenek lezárt folyamatok, az érett gyümölcsöt Isten adja” – mondta a püspök. Ezt követően külön szólt a pedagógusokhoz, hitoktatókhoz és az intézményvezetőkhöz, pap-, és diakónus testvérekhez, megköszönve munkájukat, odaadó fáradozásukat és hálát adott a Jóistennek bölcsességükért, jóságukért.

A szertartás végén Selmeczi Zoltán az EKIF főigazgatója mondott beszédet, kitért az elmúlt három hónap nehézségeire, próbatételeire, tanúságaira. „Nagyon gyötrelmes három hónap volt ez mindenkinek, így nekünk a Váci Egyházmegye és a Katolikus Iskolák Főhatósága által fenntartott intézményeknek is. Ám, ahogyan bizonyára sokaknak, nekem is feltűnt, hogy az összezárt családok közösségi léte megerősödött. A Jóisten segítségével pont ezek a nehéz idők adnak alkalmat arra, hogy hitünk igazi gyümölcsöket teremhessen. Minden fájdalma, nehézsége és tökéletlensége ellenére ez az időszak nekünk, hittel élőknek különösen értékes volt, hiszen még több alkalmunk nyílt a lelki elmélyülésre. Ehhez az a kegyelmi állapot is megadatott, hogy egyházi vezetőink, lelkipásztoraink jóvoltából rendszeres szentmisék, katekézisek részeseivé válhattunk az online térben. Nem maradtunk élő forrás nélkül, volt alkalmunk tovább növekedni a hitben! Így, a Gondviselő Isten segítségével lettek úrrá tanítóink és tanáraink a digitális oktatás okozta nehézségeken az online térben, így sikerült megszerveznünk a gyermekek felügyeletét az óvodáinkban és így maturáltak zökkenőmentesen a felnőttkor küszöbén álló növendékeink középiskoláinkban” – mondta. Majd hálát adott a Jóisten gondviseléséért, szeretetéért és égi édesanyánk, a Magyarok Nagyasszonya oltalmáért. Ezt követően Tornay Gábor egyházmegyei hitoktatási igazgató mondott köszönetet az elmúlt tanévért.

- Bölönyi Gabriella -

KEDVES MUNKATÁRSAK ÉS LÁTOGATÓK!

A rendkívüli helyzetben,

az EKIF és intérményeit érintő rendelkezéseket,

hireket, információkat,

munkatársaink elérhetőségét

“JÁRVÁNY INFO”

fül alatt találjátok meg.

Intézményvezetői konferencia a Váci Egyházmegye Katolikus Iskoláinak  

  Az Egyházmegyei Katolikus Iskolák Főhatósága február 4-én rendezte meg Vácon a Regőczi kápolnában az  intézményvezetői konferenciáját. Közel hatvan igazgató és igazgatóhelyettes kapcsolódott  be a nap programjába. Dr. Csáki Tibor főigazgató a megnyitójában meghívta a jelenlévőket, hogy„hálával emlékezzünk a múltra, szenvedéllyel éljük a jelent, és bizalommal nyíljunk meg a jövő előtt”. A visszatekintésben kitért az elmúlt évek tanügyi és gazdasági fejlődésére, a megalkotott stratégia eredményességére. A jelenben az új iskolák és óvodák alapítását emelte ki.„Induljunk újra Krisztustól.” II.János Pál pápa gondolatával indulunk a jövőnek. Így fogjunk hozzá egy organikus nevelést magában hordozó kerettanterv elkészítéséhez, bővítsük a szakszolgálatok és képzések tárát, biztosítsuk a mentorálást a pedagógusainknak. Így megvalósulhat az alábbi üzenet:„Az ideigvaló dolgok intézése által keressük Isten Országát.”

Uzsalyné dr. Pécsi Rita, pedagógiai igazgató az organikus nevelés szerepéről beszélt, ezúttal arról, hogy a “szenvedéllyel megélt jelen” már milyen konkrét gyümölcsöket hozott e téren – értékelési rendszer átalakítása, 280 alsós tanító képzése, a teljes iskolarendszerbe bevezetett csoportos furulyaoktatás, az idegen nyelvi tanítás megújítása, tábor- és közösségvezetők képzése, regionális szakmai műhelyek elindulása, tanulásmódszertani és projektpedagógiai és mozgásfejleztési képzések zajlottak, a Családi Életre Nevelés Program minden iskolánkban való jelenléte stb.

A nap két központi témája ezeken kívül az iskolakert és a néphagyomány volt. Az EKIF stratégiája szerint ugyanis megkezdődik az a folyamat, amelynek eredményeként minden intézményben létesülhet iskolakert, és minden diák tantervbe építetten találkozik ilyen formában is a természettel, az élettel.  A programot az Iskolakertekért Alapítvány képviselői mutatták be, akik az EKIF felkérésére a foglalkozás- és kertterveket a közeljövőben el fogják készíteni. Mátyás Izolda és Pauliczky Nóra érdekes tablókon és színes előadáson keresztül tették szemléletessé munkájukat, hangsúlyozták az iskolakertek létrehozásának jelentőségét, a tantervi integráció lehetőségeit, különösen is figyelmet fordítva a konkrét gyakorlati megvalósulásokra.  

A konferencia felemelő, szellemi-lelki és hétköznapi támpontokat is nyújtó záró előadását Prof. dr. Andrásfalvy Bertalan Széchenyi-, Magyar Örökség- és Prima díjas, a Magyar Köztársaság Érdemrend középkeresztjével kitüntetetett akadémikusa,  Magyarország volt művelődési és közoktatási minisztere tartotta: ”A néphagyomány és a művészet” címmel. Az előadását a gödi Búzaszem Katolikus Általános Iskola és Művészetoktatási Iskola diákjainak népi hangszeres bemutatója vezette be. Gondolatai és belső tűzzel áthatott előadásmódja megerősítették a résztvevőkben, hogy a magyar néphagyomány iránytűt adhat arra, hogy hogyan éljünk a mai értékválsággal sújtott világunkban. Többek között hangsúlyozta, hogy a szeretet nem érzelem, hanem parancs, és kultúra, amit meg kell tanulni és ki kell fejezni kisgyermekkortól kezdve. Erre kaphatunk művészi, játékos és praktikus mintákat a magyar néphagyományban. Örömteli nap volt, különleges szakmai, emberi találkozásokkal, amiben a jelenlévők “az ideigvaló dolgok intézése által – valóban – az Isten Országát keresték”.

Rojtos Krisztina/Ivonyné Szarka Melinda

[Diavetítés]

  A Váci Egyházmegye által fenntartott oktatási intézményekből 120 gyermeket leptünk meg karácsonyra egy-egy  pár új cipővel. Az ajándékozásban  a Deichmann üzletlánc nyújtott segítséget, a lebonyolításban az érintett iskolák pedagógusai segítettek.

Oktatási intézményeink pedagógusainak, dolgozóinak, tanulóinak és neveltjeinek,

valamint családjainak

ÁLDOTT KARÁCSONYI ÜNNEPEKET KÍVÁNUNK!