máj 20

Ahhoz, hogy megtérjünk, nem csodás eseményekre kell várnunk, hanem meg kell nyitnunk szívünket Isten szava előtt…

Fp.gyerekek

Ahhoz, hogy megtérjünk, nem csodás eseményekre kell várnunk, hanem meg kell nyitnunk szívünket Isten szava előtt, amely arra hív, hogy szeressük Istent és felebarátainkat.

Isten szava képes életre kelteni az érzéketlen szívet és meggyógyítani annak vakságát. A gazdag ismerte Isten szavát, de nem engedte behatolni szívébe, nem hallotta meg, és ezért képtelen volt kinyitni a szemét, részvétet érezni a szegény iránt. Semmilyen hírnök, semmilyen üzenet nem helyettesítheti a szegényeket, akikkel utunkon találkozunk, mert bennük maga Jézus jön felénk: „Mindazt, amit egynek tettetek e legkisebb testvéreim közül, nekem tettétek” – mondja Jézus (Mt 25,40). Így a sorsok felborításában, melyet a példázat bemutat, ott rejtőzik üdvösségünk titka, amelyben Krisztus a szegénységet az irgalmassághoz kapcsolja. Kedves testvéreim, amikor hallgatjuk ezt az evangéliumot, mindannyian, együtt a szegényekkel, elénekelhetjük Máriával: „Leborította a hatalmasokat trónjaikról, a kicsinyeket pedig felemelte; az éhezőket betöltötte javaival, a gazdagokat pedig üres kézzel küldte el” (Lk 1,52–53).

Ferenc pápa tanításával hívjuk és óhajtjuk

minden kedves munkatársunknak

a

Szentlélek ihlető érintését,

amellyel felfedezhetjük és szolgálhatjuk Krisztust

a kicsinyekben, a szegényekben, a rászorulókban

és mindenkiben, akivel reggeltől estig találkozunk, kapcsolatba kerülünk.

ÁLDOTT PÜNKÖSDÖT KÍVÁNUNK!

márc 27

ÁLDOTT HÚSVÉTI ÜNNEPEKET KÍVÁNUNK!


feltamadas

márc 18

KÖZLEMÉNY AZ ÓVODAI BEIRATKOZÁSRÓL

Az óvodai jogviszony létesítéséről:

2016-17. nevelési év

Értesítjük és tájékoztatjuk az óvodás korba lépő gyermekek szüleit, hogy

a Váci Egyházmegye Ordináriusának fenntartásában működő óvodákba a beiratkozásra 2016. április 20.-a és május 20.-a között kerül sor.

Tudnivalók az óvodai beíratásról:

Az a gyermek, aki 2016. augusztus 31. napjáig a harmadik életévét betölti, a nevelési év kezdő napjától legalább napi négy órában óvodai foglalkozáson vesz részt.

A fenntartó – a szülő kérelmére és az óvodavezető, valamint a védőnő egyetértésével, a gyermek jogos érdekét szem előtt tartva, az ötödik életév betöltéséig felmentést adhat a kötelező óvodai nevelésben való részvétel alól, ha a gyermek családi körülményei, képességeinek kibontakoztatása, sajátos helyzete indokolja

Az óvodai beiratkozáskor be kell mutatni:

-  plébániai, lelkészi ajánlást,

-  a gyermek nevére kiállított

          * személyi azonosítót,

          * a lakcímet igazoló hatósági igazolványt,

- gyermek TAJ kártyáját,

- oltási kiskönyvét,

- a gyermek születési anyakönyvi kivonatát,

- a szülő

          *  személyi azonosítóját,

          *  lakcímet igazoló hatósági igazolványát.

Óvodáink a beiratkozásról saját honlapjukon, illetve a helyben szokásos módon hirdetményt tesznek közzé.

Az óvodai felvételről az óvoda legkésőbb a beiratkozás utolsó határnapját követő huszonegyedik munkanapig dönt.

Az óvoda vezetője az óvodai felvételi, átvételi kérelem elbírálásáról, a döntést megalapozó indokolással, a fellebbezésre vonatkozó tájékoztatással értesíti a szülőt.

Vác, 2016. március 12.                                           Dr. Csáki Tibor főigazgató


Beiratkozási időpontok óvodánként:

Óvodák KÖZLEMÉNY. melléklet 


márc 02

Öt nagyböjti ötlet Ferenc pápa írásai tükrében

„Csináltál már valami különlegeset az irgalmasság szentéve alkalmából? Vagy tele vagy jószándékkal, de nem tettél még semmit (legfeljebb átsétáltál az egyházmegyei szent kapun)?”

Theresa Aletheia Noble Szent Pál Leányainak Társaságához tartozó nővé öt nagyböjti ötlete, melyeket  Ferenc pápa írásaiból merített.

1. Fedezd fel Isten irgalmasságát a Szentíráson keresztül. Az Atya irgalmas arcát a Szentírás fedi fel előttünk Jézus Krisztusban. Az, hogy beépítsük a Szentírást a napi rutinunkba, nem is olyan nehéz, mint elsőre tűnik. Szánj rá mindennap tíz percet, hogy elolvasd a napi evangéliumot, és elmélkedj rajta. Ha van időd, szánj fél órát az evangéliummal való imádságra. Ha korábban soha nem imádkoztál a Szentírás olvasásával, próbáld ki a lectio divina módszerét.

2. Fogadd el Isten irgalmát a gyónásban. Ferenc pápa szüntelenül hangsúlyozza a kiengesztelődés szentségét, amikor az irgalmasságról beszél. Ahhoz, hogy másokkal irgalmasok lehessünk, át kell élnünk a bűnbánatot saját bűnösségünk miatt. Majd utána, mikor kijövünk a gyóntatófülkéből, mélyen megtapasztalva, milyen irgalmas az Isten hozzánk, akkor tudunk valóban irgalmasok lenni másokhoz.

3. Gondolkodj el az irgalmasság cselekedeteiről – majd cselekedj! Miért vesszük sokszor semmibe az irgalmasság cselekedeteit? El sem tudtam volna sorolni őket fejből a szentév kezdete előtt… Azt hiszem, ez különösen igaz az Egyesült Államokban, ahol sok sebet okozott az a politikai rendszer, amely kettéválasztotta a katolikusokat: vannak olyan katolikusok, akik az irgalmasság testi cselekedeteit helyezik a lelki cselekedetek elé, és vice versa. Holott mi, katolikusok, mind a kettőre meghívást kaptunk. Amint Ferenc pápa mondja: az irgalom testi és lelki cselekedeit nem szabad szétválasztani.

Próbálj meg kiválasztani egyet-egyet az irgalmasság testi, illetve lelki cselekedetei közül ebben a nagyböjtben, és tedd az életed részévé. Egyszerű dolgokra gondolok: például készíts be ételt és más létfontosságú dolgokat egy szatyorban az autódba, esetleg tegyél mellé egy jó könyvet vagy egy hitről szóló kiadványt, és add oda az első hajléktalan embernek, aki az utadba kerül. Vagy jelentkezz önkéntesnek egy szegénykonyhára vagy hajléktalanszállóra. Ne csupán ételt adj; ülj le, és beszélgess a rászorulókkal.

4. Fedezd fel magadnak újra a csendet. Ahhoz, hogy megtapasztaljuk Isten irgalmasságát életünkben, először meg kell hallanunk irgalmas hangját. Meghallhatjuk az Úr szavát, ha a Szentírással imádkozunk, és ha több csendes percet építünk be életünkbe.

Édesanyámnak annak idején volt egy „imasarka”. Amikor gyerekek voltunk, tudtuk, hogy nem szabad zavarni őt, amikor a nap kezdetén kicsit elvonult imádkozni. Bármilyen életállapotban élünk, tudunk szakítani pár perc csendet arra, hogy kettesben lehessünk az Úrral.

5. Keresd meg az egyháztól, hittől elsodródott katolikusokat. Ez elsőre kissé ide nem illőnek tűnhet, de ha olvastad Ferenc pápa Misericordiae vultusát, talán feltűnt, hogy mindig hangsúlyt fektet az evangelizációra, különösen az új evangelizációra. Az irgalmasság szorosan kötődik az evangelizációhoz, hisz az egyháznak az Atya irgalmas és gyengéd tekintetével kell néznie mindenkire, így tudja visszavezetni őket Istenhez. Irgalom nélkül az evangelizáció elveszti erejét, hatékonyságát, hitelességét, szavahihetőségét.

Gondold meg, tudsz-e lépéseket tenni olyan barátaid, szeretteid felé, akik elszakadtak az egyháztól. Nem gondolok nagy dolgokra: igyatok együtt egy kávét, hívd el valamilyen nagyböjti alkalomra, vagy csak küldj át neki egy lelkesítő igét – hidd el, egyszerűbb, mint gondolnád.

feb 09

Ferenc pápa nagyböjti üzenete:

 Az irgalmasság cselekedetei a jubileumi szentév útjánFP.nagyb

A Szentatya hagyományos nagyböjti üzenetének témája 2016-ban:

 „Irgalmasságot akarok, nem áldozatot.” (Mt 9,13)

1. Mária egy olyan egyház jelképe, amely evangelizál, mert már befogadta az Evangéliumot

A jubileumi szentévet meghirdető bullában arra hívtam fel mindenkit, hogy „a jubileumi szentév nagyböjtjét fokozottabban éljük meg, úgy mint Isten irgalmassága ünneplésének és megtapasztalásának intenzív időszakát” (Misericordiae vultus, 17). Isten Igéjének hallgatására és a „24 óra az Úrért” kezdeményezésre való felhívással szerettem volna kiemelni az Ige, különösképpen a prófétai ige imádságos meghallgatásának elsődlegességét. Isten irgalmassága ugyanis üzenet a világ számára: de az üzenet átadását minden kereszténynek magának kell megtapasztalnia. Ezért küldöm el nagyböjt idején az irgalom misszionáriusait, hogy mindenki számára Isten közelségének és megbocsátásának konkrét jelévé váljanak.

Miután Mária megkapta Gábriel arkangyaltól a jó hírt, a Magnificatban prófétai módon megénekli az irgalmat, amellyel Isten kiválasztotta őt. A názáreti Szűz, József jegyese ily módon az Egyház tökéletes jelképévé válik, amely evangelizál, mivel ő az, aki a Szentlélektől szűz méhébe fogadta az Evangéliumot. A prófétai hagyományban az irgalom valóban már etimológiai szinten is szoros kapcsolatban van az anyaméhvel (rahamim), valamint azzal a nagylelkű, elkötelezett és hűséges jósággal (hesed), amely a rokoni és szülői kapcsolatokat jellemzi.

2. Az Isten emberekkel kötött szövetsége: az irgalmasság története

Az isteni irgalmasság misztériuma az Isten és népe, Izrael közötti szövetség történetében mutatkozik meg. Isten valójában mindig irgalommal teli, minden körülmények között kész arra, hogy népére feltétlen együttérzéssel és gyöngédséggel tekintsen, főleg a legdrámaibb időszakokban, amikor a hűtlenség eltépi a szövetségi köteléket, és az egyezséget a jog és igazság talaján kell újra megkötni. Itt állunk a szeretet igazi drámája előtt, amelyben Isten az atya és az elhagyott férj szerepét játssza, miközben Izrael a tékozló fiú/lány vagy hűtlen feleség. Tulajdonképpen ez a családot lefestő kép az – mint Ozeás esetében (Oz 1-2) –, amely kifejezi, milyen mértékben szeretne Isten kötődni népéhez.

A szeretetnek ez a drámája a megtestesült Fiúban éri el csúcspontját. Őáltala Isten határtalan irgalma árad ki, egészen addig a pontig, amíg „megtestesült irgalmassággá” válik (Misericordiae vultus, 8). Emberként a názáreti Jézus minden tekintetben Izrael fia. És olyannyira az, hogy megtestesíti Isten tökéletes befogadását, amelyet a Shemá elvár minden zsidótól, amely még ma is az Isten és Izrael közötti szövetség szíve: „Halld, Izrael! Az Úr, a mi Istenünk az egyetlen Úr! Szeresd Uradat, Istenedet szíved, lelked mélyéből, minden erőddel!” (MTörv 6,4–5) Az Isten Fia a Vőlegény, aki mindent megtesz, hogy elnyerje Jegyese szeretetét, akihez az a feltétel nélküli szeretet köti, amely a vele való örök menyegzőn mutatkozik meg.

Ez az apostoli kérügma dobogó szíve, amelyben az isteni irgalmasságnak központi és alapvető helye van. Ez az „Isten üdvözítő szeretetének a szépsége, amely a meghalt és feltámadott Jézus Krisztusban nyilvánult meg” (Evangelii gaudium, 36), az első kinyilatkoztatás, amelyet „különféle módokon újra és újra meg kell hallgatni, s amelyet újra és újra kell hirdetni a katekézis során” (Uo. 164). Az irgalmasság tehát „Istennek a bűnös iránti magatartását fejezi ki, mellyel további lehetőséget nyújt számára, hogy átgondolja életét, megtérjen és higgyen” (Misericordiae vultus, 21), ily módon újból megerősítve a vele való kapcsolatot. És a keresztre feszített Jézusban Isten elérkezik odáig, hogy a bűnöst szeretné elérni, bármilyen távol legyen is tőle, éppen ott, ahol elvesztette őt és eltávolodott tőle. Mindezt abban a reményben teszi, hogy végre meg tudja lágyítani Jegyese megkeményedett szívét.

3. Az irgalmasság cselekedetei

Isten irgalma átalakítja az ember szívét, megmutatva neki a hűséges szeretetet, ezzel alkalmassá téve őt az irgalmasságra. Ez egy mindig megújuló csoda, hogy az isteni irgalmasság be tudja ragyogni bármelyikünk életét a felebarátaink iránti szeretetre ösztönözve bennünket és arra indítva minket, amit az egyházi hagyomány az irgalmasság testi és lelki cselekedeteinek nevez. Ezek arra emlékeztetnek minket, hogy a hitünk mindennapos és kézzelfogható cselekedetekben mutatkozik meg, amelyek arra irányulnak, hogy felebarátunkat testileg és lelkileg segítsük, és amelyek alapján meg leszünk ítélve: enni kell adnunk nekik, látogatnunk, vigasztalnunk, tanítanunk kell őket. Ezért fejeztem ki vágyamat, hogy „a keresztény nép a Jubileum ideje alatt elmélkedjen az irgalmasság testi és lelki cselekedeteiről. Ez az egyik módja annak, hogy lelkiismeretünk – mely gyakran elszunnyad a szegénység drámája előtt – fölébredjen, és egyre mélyebbre hatoljunk az Evangélium szívébe, ahol a szegények az isteni irgalmasság különleges kedvezményezettjei” (Uo. 15). A szegény emberben valóban Krisztus teste „válik újra láthatóvá mint megkínzott, megsebzett, megostorozott, kiéheztetett, menekülő test…, hogy fölismerjük, megérintsük és ápoljuk” (Uo.). Ez hallatlan és botrányos misztérium, melynek során az ártatlan Bárány szenvedései meghosszabbodnak a történelemben. Az önzetlen szeretet égő csipkebokra ez, amely elé Mózeshez hasonlóan csak levetett saruval állhatunk (vö. Kiv 3,5); még inkább így van ez, ha a szegény ember olyan testvérünk Krisztusban, akit a hitéért üldöznek.

Ez előtt a szeretet előtt, amely erős, mint a halál (vö. Én 8,6), a legszerencsétlenebb szegény ember az, aki saját magát nem tartja szegénynek. Gazdagnak hiszi magát, de valójában a szegények között a legszegényebb. Azért szegény, mert a bűn rabja, amely arra sarkallja, hogy gazdagságát és hatalmát ne Isten és a többi ember szolgálatára használja, hanem hogy elfojtsa magában a mély meggyőződést, hogy ő sem más, mint egy szegény koldus. És minél nagyobb a rendelkezésére álló gazdagság és hatalom, annál nagyobbá válik hazug vaksága. Elérkezik oda, hogy látni sem akarja az ajtajánál kolduló szegény Lázárt (vö. Lk 16,20–21), aki maga Krisztus, aki a szegényeken keresztül a megtérésünket koldulja. Lázár a megtérés lehetősége, amelyet Isten felkínál, és amit talán nem veszünk észre. És ehhez az elvakultsághoz a hatalom gőgjének önkívületi érzése társul, amelyben baljóslatúan visszhangzik az „olyanok lesztek, mint az Isten” (Ter 3,5) démoni mondata, amely minden bűn forrása. Ez az elvakultság társadalmi és politikai struktúrák alakját is öltheti, amint az a 20. század totalitárius rendszereiben is megmutatkozott, és amint ez napjaink technokrata és egyeduralkodó ideológiáiban is megjelenik, amelyek megkísérlik Istent jelentéktelenné tenni és az embert kihasználható tömeggé alacsonyítani. És ezt mutatják meg napjainkban a bűnözés kialakult struktúrái, amelyek a pénzt bálványozó, hamis fejlődési modellhez kapcsolódnak, amely közömbössé teszi a leggazdagabb embereket és társadalmakat a szegények sorsa iránt, bezárják előttük a kapukat, és még látni sem akarják őket.

Ennek a jubileumi szentévnek a nagyböjti időszaka tehát mindenki számára alkalmat nyújt arra, hogy végre kilépjen saját elidegenedett létezésmódjából az Ige hallgatásának és az irgalmasság cselekedeteinek köszönhetően. Ha a testi szükségleteiken keresztül megérintjük Jézus testét rászoruló testvéreinkben, akiknek ételt, ruhát, szállást adunk, akiket meglátogatunk, a lelki szükségleteik – tanácsadás, tanítás, megbocsájtás, figyelmeztetés, imádkozás – közvetlenebbül megérintik bűnös voltunkat. A testi és lelki cselekedeteket ezért soha sem szabad szétválasztani. És valóban, a keresztre feszített Jézus testének a szükséget szenvedőben történő megérintésével válhat tudatossá a bűnös ember számára a meggyőződés, hogy ő maga is csak egy szegény koldus. Ezen az úton járva a „gőgösök”, a „hatalmasok” és a „gazdagok”, akikről a Magnificat beszél, megkapják a lehetőséget annak megtapasztalására, hogy érdemtelenül őket is szereti a keresztre feszített, aki őértük is meghalt és föltámadt. Csak ez a szeretet lehet válasz a boldogság és szeretet iránti végtelen szomjúságra, amelyet az ember a tudás, a hatalom és a birtoklás bálványaival képzel csillapítani. De mindvégig fennmarad annak veszélye, hogy a Krisztustól történő mind nagyobb elzárkózás miatt, aki a szegényeken keresztül tovább kopogtat szívük ajtaján, a gőgösök, a hatalmasok és a gazdagok végül önmagukat ítélik arra, hogy alámerülnek a magány örök örvényébe, amely a pokol. Emiatt kell értük és mindnyájunkért elismételni újra Ábrahám szívből jövő szavait: „Van Mózesük és vannak prófétáik. Azokra hallgassanak” (Lk 16,29). Ez a cselekvő odafigyelés a legjobb módja annak, hogy felkészüljünk a már feltámadt Vőlegény halál és bűn fölötti végleges győzelmének megünneplésére, aki szeretné megtisztítani Jegyesét, miközben jövetelére vár.

Ne vesztegessük el a nagyböjt alkalmas időszakát, amely a megtérésünket szolgálhatja! Szűz Mária anyai közbenjárásával kérjük ezt, aki az ajándékba kapott isteni irgalom nagysága előtt elsőként ismerte fel saját kicsinységét (vö. Lk 1,48), és az Úr alázatos szolgálójává vált (vö. Lk 1,38).

Ferenc pápa

jan 05

Az emberség ára

BarsiBA Magyar Kurír Katolikus Hírportál a “megszentelt élet évében” sorozatot indított „Az én szerzetesem” címmel. A január 5-én 70 éves Barsi Balázst tartományfőnöke, Dobszay Benedek írásával köszöntjük.

Balázs atya novíciusmagiszterként szívesen adta ebédlői olvasmányul Corona Bamberg Az emberség ára című könyvét. Ez a kötet a kora keresztény remeték és szerzetesek tapasztalatára építve minden fejezetében más-más szempontból mutatja be a lelki embert. A szíven talált ember; A lemondó ember; A finom hallású ember – ezek a fejezetcímek jól mutatják, hány oldalról vizsgálható az ember. Bamberg könyvéhez hasonlóan tekintsünk Balázs atya életének gazdagságára, sokoldalúságára!

Az imádkozó ember. Balázs atya soha nem hagy kétséget afelől, hogy a szerzetes elsődleges feladata, hogy „főállású imádkozó” legyen. Tanítását tettei is követik. Számára a liturgia, a szentségek kiszolgáltatása éppúgy az imádság helye, mint a csendes elmélkedés, a szentségimádás. Rendházi közösségében az életet mindig a szentmise, a szent zsolozsma köré szervezi, de fontosnak tartja a közös elmélkedési időt is. „Ha a szerzetes elhagyja az imádságot, elveszik” – intette magiszterként gyakorta növendékeit.

Az eredeti ember. Habár Balázs atya hangja, kézírása, járása összetéveszthetetlen, eredetisége mégis bensőjéből fakad. Egy-egy evangéliumi mondat magyarázatában, egy mindennapi beszélgetésben a valóságot sokszor meghökkentő módon, a maga eredetiségében és egyszerűségében képes feltárni. A ferences lelkiségről egy cikkében így beszél: „Nehéz megragadni mi is egy közösség lelkisége. Olyan az, mint a családi atmoszféra. Szavakkal nemigen írható le, de belépve egy otthonba, rögtön érzi az ember. Nehéz tetten érni azt, mert a személyek közötti kapcsolatokban valósul meg.” Más alkalommal így tanít: „Nagy veszély a mai kor embere számára az internet. Kísértés akkor is, ha a jót keressük benne. Veszélyes, mert túl sok időt rabolhat el. A Sátán is azzal kísértette Jézust: Nézd, neked adom a föld minden gazdagságát. (vö. Mt 4,8–9)” Ismét más alkalommal így vigasztal: „Van, hogy egy közösség, betöltve küldetését, megszűnik itt, a földön. Ezt el kell fogadni. Földi értelemben a Szent Családnak is eljött az órája, amikor elhagyta ezt a világot. Mégis mekkora ajándék számunkra!” Mindannyian sorolhatjuk tovább saját példáinkat.

A szépre érzékeny, jó ízlésű ember. Isten maga a szépség és minden szépség forrása. Balázs atya környezete, szobája, az általa lakott rendházak mindig is tanúságot tettek a szépségnek erről a nemes valóságáról. Környezetében az egyszerű paraszti világból való értékek éppúgy jelen vannak, mint a legzseniálisabb művészek alkotásai, hirdetve, hogy a teremtés és a megtestesülés óta Isten különös méltóságot adott a fizikai világnak is.

A holtig tanuló ember. Van, amikor azzal vádolják, hogy a régen tanult teológiát, a korábbi sablonokat ismétli. Számos alkalommal cáfol rá erre, amikor egy-egy frissen megjelent teológiai folyóiratból idéz, amikor kortárs szakirodalmat fordít. Sokáig franciaországi kapcsolatait hívta segítségül, hogy hozzájusson a legmodernebb biblikus tanulmányokhoz. Sok lelkipásztor tanulhat abból a szellemi frissességből, amely – hirdetve a teológia örök és elnyűhetetlen igazságait – ismereteit képes a legújabb kutatások fényében is mérlegre tenni.

A radikális ember. „Állj vele elő akár alkalmas, akár alkalmatlan” (2Tim 4,2) – olvassuk Isten igéjéről a Szentírásban. Balázs atya az az ember, aki tanításában mindig ki meri mondani az igazságot, hirdetve, hogy az Urat teljes szívvel kell követni. „Kedves Testvér! Ha nem egyedül az Úristenért jöttél a rendbe, akkor menj el!” – idézzük gyakorta novíciusmagiszteri intelmét. Sokan felemlegetik, hogy igehirdetésében a hajdani próféták lelkületét követve, komoly követelmények elé állítja hallgatóit. Mégis, aki ismeri őt, tudja, hogy ő egyben irgalmas és nagylelkű ember is. Hány és hány beszélgetésben, vitában védi meg hatalmas irgalommal, szinte naivitásba forduló megértéssel megszólt embertársunkat! Hányszor és hányszor hívott fel vagy írt pár sort, hogy egy vitás közösségi kérdésben az irgalom továbblendítő üzenetével segítsen át a nehézségeken!

Az Istenre mutató ember. Szent Ferencről azt mondja egyik életrajzírója, hogy „egész testéből nyelvet csinált” (1Cel 97). Rendünk alapítója Krisztus imitátoraként, utánzójaként tűnik fel előttünk. De sok más embertársunk, így Balázs atya élete, személyisége sem érthető meg legfontosabb kötődése nélkül: lényével, életével a Legszentebbre, az Úrra mutat.

(Az írás eredetileg a Barsi Balázs emlékkönyv. Ünnepi kötet Balázs atya 70. születésnapja alkalmából rendtársai, barátai, tanítványai és tisztelői írásaival című könyv előszavaként jelent meg.)

Régebbi bejegyzések «