feb 07

A BIZALOM PEDAGÓGIÁJA A VEZETÉSBEN

bélyeg  A nyár végi, Mátraverebély – Szentkúti intézményvezetői lelkigyakorlaton ismerhettük meg Pécsi Rita egyetemi tanárt, a „Bizalom Pedagógiájának nagykövetét”. Előadása sokunkra oly mély hatást gyakorolt, hogy evidenciaként fogalmazódott meg bennünk: „erre a látásmódra szükségünk van, ennek a találkozásnak folytatódnia – mélyülnie kell!”
  A folytatásra, az intézményvezetők részére szervezett továbbképzésünk keretében nyílott lehetőség. Pécsi Rita segítségével az érzelmi intelligencia fejlesztésének új lehetőségeivel ismerkedtünk az elmúlt hónapokban. Az előadások után kiscsoportokban dolgoztuk fel a hallottakat. Iskoláinkból és óvodáinkból közel ötvenen vesznek részt ebben a 40 órás “akkreditált”programban, amelyet a következő években minden pedagógussal  szeretnénk megismertetni.

Az elhangzott előadások témái:

- Társas intelligenciával vezetni

- Motiváció, kritika és értékelés

- Bizalom a vezetésben,Tekintély? Manapság? Irányítás, fegyelmezés és szabadság

- A Gondviselő Erő a vezetésben – “atyaként vezetni”

jan 03

ÁLDOTT KARÁCSONYT ÉS BOLDOG ÚJ ESZTENDŐT KÍVÁNUNK MINDEN KEDVES MUNKATÁRSUNKNAK!

Az alábbi történettel kívánt nekünk Boldog Ünnepeket Pécsi Rita, képzésünk vezetője.

Misa, egy meleg szívű kisfiú

Az orosz Oktatàsùgyl Minisztérium 1994 – ben két misszionáriust bízott meg azzal. hogy kidolgozzanak egy olyan tananyagot, amellyel az iskolákban megtaníthatják a tanulóknak a bibliai alapelveket Arra is fölkérték őket, hogy a börtönökben a tűzoltóságon. a rendőrségen. valamint egy nagy árvaházban is tanítsanak Kesőbb ők mondtak el árvaházi élmenyüket. ”Közeledett a karácsonyeste. Árváink életükben először hallották a karácsonyi történetet. Elmeséltük nekik, hogy József és Mária elment Betlehembe, de már nem volt hely számukra a fogadókban. Aztán hogyan született meg Jézus egy istállóban, és hogy fektették szülei egy jászolba. Amíg beszéltünk, a gyerekek és a nevelők lélegzet visszafojtva hallgattak bennünket. Némelyikük a szék legszélére csúszott, nehogy egy szót is elmulasszon abból, amit mondunk. Amikor véget ért a történet, minden gyereknek adtunk három kis darab kartonpapírt, amiből egyszerű jászolt készíthettek. Kaptak egy kis sárga szalvétadarabot is, amit azután az útmutatásunk szerint vékony csíkokra téptek, és szalmaként a jászolba tették. Világosbarna filcből babformákat vágtunk ki, egy régi hálóingből pedig négyszögű flanell darabokat, hogy a babáknak takarója is legyen. A gyerekek serényen dolgoztak, hogy összeállítsák apró jászlaikat, én pedig körbejártam közöttük, hogy segítsek, ha valamelyiküknek szüksége lenne rá. Minden rendben ment. Atán ahhoz az asztalhoz értem, amelyiknél a hat év körüli kis Misa ült. Éppen elkészült a munkájával. Amikor szemügyre vettem a jászlát, elképedtem, mert abban nem egy, hanem két baba feküdt. Gyorsan hívtam a tolmácsot, hogy megkérdezzem a kisfiútól, vajon mit értett félre. A fiúcska széttárta a karjait, elgondolkozva nézte a pici jászolt. Aztán nagy komolyan belefogott a karácsonyi – történet elmesélésébe. Eletében először hallotta ezt a történetet, úgyhogy meglepett, milyen pontosan emlékszik rá. Mikor ahhoz a részhez ért, hogy Mária a kis Jézust a jászolba fektette, innen egészen sajátos módon folytatta: “Amikor Mária a babát a jászolba tette, Jézus rám nézett, és megkérdezte, hogy hol lakom. Elmondtam neki, hogy nekem se mamám, se papám, se otthonom nincs. Akkor ő azt mondta, hogy akár lakhatnék nála is. Azt feleltem, hogy ez nem megy, mert én nem tudok neki ajándékot adni, mint mások. De annyira szerettem volna nála lakni! Gondolkodtam, nincs-e valamim, amit odaajándékozhatnék neki. Eszembe jutott, hogy talán melegíthetnem őt. Úgyhogy megkérdeztem Jézust: „Te, ha melegen tartalak, az olyan lenne, mint egy ajándék?” Jézus erre azt felelte: „Ha melegen tartanál, az volna a legszebb ajándék, amit valaha is kaptam!” Akkor befeküdtem mellé a jászolba, és ő rám nézett, és azt mondta, hogy most már vele maradhatok – mindig.” Mire Misa befejezte a történetét, elöntötték szemét a könnyek, és megállíthatatlanul patakzottak végig az arcán. Arcát kezébe temette, és fejét az asztallapra hajtotta. Ez az árva kisfiú talált valakit, aki sohasem hagyná el vagy bántaná őt. Valakit, aki mindig vele lesz.

 Én pedig megtanultam: „Nem az számít leginkább, hogy mink van az életben, hanem, hogy kicsodánk.”

dec 06

ÓVODÁSOK MIKULÁSÜNNEPSÉGE

img_1280December 2-án, pénteken délelőtt harsány gyerekzsivajjal telt meg a Galamb utcai Oktatóközpont. Az Egyházmegye Óvodáinak nagycsoportosai, mintegy 270-en érkeztek vendégségbe, hogy találkozzanak a Mikulással. A hidegre, szelesre fordult időben jól esett a pogácsa és a jókedvre derítő “piros varázstea”.

Mikor mindenki megérkezett, Tibor atya közös imádsággal vezette be az együttlétet, majd a Handabanda Együttes vidám müsora következett. Aztán a várakozás tetőfokán , a gyerekek hívó énekére bekopogtatva végre megérkezett a Mikulás. Köszöntötte a gyerekeket, együtt énekelt a legbátrabbakkal, és természetesen ajándékot is hozott mindenkinek. Bizony “belefáradt”, mire kézfogással, jószóval, vagy öleléssel együtt, mindenkinek átadta a kis csomagot. Talán sikerült megéreztetni ezen a délelőttön: “Mindannyian szeretve vagyunk!

Mikulás aztán elbúcsúzott, a gyerekektől, akik a hazakészülődés közepette még bemutatták, a színpadon ének – és verstudásukat. Reméljük, hogy mindenki jól érezte magát!

nov 29

“ÉBREDJ EMBER MÉLY ÁLMODBÓL!”

2016 ÁDVENTI HÍRLEVÉL  Advent, roráte misék, csípős hajnalok.  Hetente eggyel több gyertya ég a koszorún. A külsőségek a fényről, a közeledő világosságról, a szeretetről vallanak. És a szívünk? Valóban akarunk növekedni? Kilépni a megszokott, megkopott jóból? Akarunk friss levegőt engedni életünkbe, a Szentlélek fuvallatát, örömét?

 Sík Sándor így imádkozik egyik versében: „Ne engedj megállni az ostoba van-nál, s nem vágyni többre kis mái magamnál?”

Ebben az adventben kérjük az Urat, ajándékozzon meg minket szent nyugtalansággal, segítsen, hogy mindennap egy kicsit többre vágyódjunk, egy mosollyal, egy kézfogással, egy parányi szeretet gesztussal többre! S ha ez a várakozás mindannyiunk szívét kitágítja, karácsonyra lesz hely a megszülető Kisded számára.

 

okt 11

A felújított sportudvar átadása a Váci Mihály Katolikus Általános Iskolában

„…fogadj szót, fiam…nehogy a jó, amivel az isteni kegyelem bennünket elárasztott, tunyaságod és restséged, valamint hanyagságod miatt megromoljék, s megsemmisüljön.” (Szent István király intelme Imre herceghez)

E gondolat jegyében iskolánk nagy adósságot törlesztett. Sikerült a több mint 30 év alatt szinte használhatatlan állapotba kerülő, elavult sportudvart saját pénzügyi forrásból korszerű technológiával felújítani. Tapasztalhattuk az elmúlt években, hogy a ránk bízott növendékek lelki-erkölcsi-szellemi neveléséhez egyre jobb és jobb lehetőségekkel rendelkezünk. Van azonban a gyermeknevelésnek egy negyedik összetevője: a testi nevelés. A gyerekek számára elengedhetetlenül fontos az örömteli mozgás. A játék és a sport is az oktatásnak és a nevelésnek része, egészséges életmódra, szolidaritásra, becsületességre, kitartásra nevel. A sport, mint játék és a test okos edzése helyes, és szükséges, mert a testi nevelés lelki nevelés is hiszen „a sport a test útján nyitja meg a lelket” (Szent-Györgyi Albert)

Nagy örömünkre a tanévkezdés havának utolsó napján megünnepelhettük iskolánk sportudvarának megújulását. Rendezvényünkön tiszteletét tette intézményünk fenntartója, dr. Beer Miklós püspök atya képviseletében dr. Puskás Balázs főigazgató-helyettes, Maksáné Kovács Krisztina gazdasági igazgató, Tóth András esperes, plébános. Városunk részéről Tarnavölgyiné dr. Tényi Ágnes, a Nagykátai Járási Hivatal vezetője, Dorner Gábor, Nagykáta város polgármestere, az alpolgármester urak, jegyző asszony és a képviselőtestület tagjai, a Városgazdálkodási Szervezet vezetője és munkatársai, a város intézményvezetői jelentek meg. Vendégeink voltak még az EKIF Déli Régiója katolikus iskoláinak igazgatói, valamint a kivitelező cégek vezetői.

A köszöntőket követően szalagvágásra került sor. Majd Makay László tiszteletes áldást kért, Tóth András esperes pedig megáldotta és megszentelte új létesítményünket. Ünnepségünk végén diákjaink – akik már izgatottan várták az első pályára lépést – labdát ragadtak, s játékkal szórakoztatták a közönséget.

Hogyan jutottunk el az avatás pillanatáig?

Iskolánk 1984-ben került átadásra. Az akkor elkészült salakborítású kézilabdapálya az eltelt időszakban teljesen elhasználódott. A mostani helyén lévő kosárlabdapálya aszfaltborítása tönkrement. Karbantartásuk lehetetlenné vált, nem feleltek meg sem a tanítási feltételeknek, sem a mai korban elvárható követelményeknek. Első gondolataink között egy modern burkolattal ellátott, „téliesíthető”, légfenntartásos sátorral lefedhető 20X40-es pálya szerepelt. A műfüves borítást már ekkor elvetettük korlátozott felhasználhatósága miatt. Nekünk egy lehetőleg minden labdajátékra alkalmas sportfelületre volt szükségünk. A most kialakított sportudvar sokrétűbb felhasználásra ad lehetőséget. Borítása a jelenleg elérhető legmodernebb, felhasználóbarát felület. Egy úgynevezett öntött gumiborítás, amely az esetleges sérülések súlyosságát is csökkentheti.

Az időközben befutott árajánlatok alapján a legjobb ajánlatot benyújtó céggel egyeztetve módosítottuk az eredeti elképzelést. A sátorborítás jelenleg sem elvetett terv. Lehetőségeink szerint ezt is szeretnénk elkészíttetni. A munkálatokat nagyban segítette Szarvas Tamás geodéta, akivel karöltve kezdődtek az első mérések a terepen. Az ő közreműködésével jutottunk el a beruházásra árajánlatot adó több cég közül az általunk kiválasztott kivitelezőhöz, a ZÖFE Zöldterület-fenntartó és Fejlesztő Kft – hez, akik a mi elképzeléseinket maradéktalanul igyekeztek megvalósítani. Minden felmerült kérdést, problémát a kivitelezést felügyelő műszaki vezetővel, Babicz Tamással egyeztetve megoldottak. A sportudvar tervezése és kivitelezése során kiemelten fontos volt számunkra az iskola szomszédságában lakók udvarának védelme. Ezért egy komoly vízelvezető és szikkasztó rendszer is kiépítésre került.

Nemcsak rendezett, szemet gyönyörködtető sportpályáknak örülhetünk, de a régiek mellett új sportágak kipróbálására is lehetőségünk nyílik. Egy 20×40 méteres kézilabda-, kispályás labdarúgópálya, egy teniszpálya várja a sportoló gyerekeket. Használhatunk még ezen kívül egy szabványméretű röplabda - és kosárlabdapályát, valamint egy 60 méteres futópályát, amihez egy távolugródomb tartozik. A munkálatok azonban nem állnak meg itt. Önkormányzatunk ígérete szerint az udvart körülvevő kerítés újjáépítése a következő év tavaszán megtörténik.

Azt gondoljuk, hogy októbertől egy olyan területet vehetnek birtokba diákjaink, amellyel a sport még inkább örömteli és méltó szerepet tölthet be életükben.

 Dr. Molnár István

szept 12

VENI SANCTE SPIRITUS

Évkezdő gondolatokszentlelek

A kezdethez több mondás és gondolat is kapcsolódik. „Minden kezdet nehéz.” „Jó kezdés fél siker.” Egy kínai bölcs mondás szerint: „A kilenc emeletes tornyot egy sor téglával kezdik építeni. Az ezer mérföldes utazás egy lépéssel kezdődik.” A kezdet valóban nehéz, de mindig van egy kezdeti különleges energia is, merjük ki mondani a kezdet kegyelme. Így indult maga az egyház is pünkösdkor, így indult egy-egy szerzetesrend nagy lendülettel, vonzással, fénnyel.

A mi életünknek is vannak kezdetei: születés, keresztelés, iskolás kor, házasságkötés… És vannak visszatérő kezdetek, mint pl. az újév vagy éppen egy új tanév.

Mit is kezdjünk ezzel az új tanévvel? Hogyan irányozzuk be, hogy előre haladjunk, hogy növekedjünk?  Szent Pál apostol  szavai jutnak eszembe, ezzel kezdtük a nyári lelkigyakorlatunkat is.

„Mint Istennek szent és kedves választottai, öltsétek magatokra az irgalmasságot, a jóságot, a szelídséget és a türelmet. Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza van a másik ellen. Ahogy az Úr megbocsátott nektek, ti is bocsássatok meg egymásnak. Legfőként pedig szeressétek egymást, mert ez a tökéletesség köteléke. S Krisztus békéje töltse be szíveteket, hiszen erre vagytok hivatva, egy testben .”(Kol.3.12-15)

- Tibor atya -

Régebbi bejegyzések «

» Újabb bejegyzések